A hazai fogyasztókról köztudott, hogy árérzékenyek. S ez a megállapítás nem csupán a kereskedelemre, hanem a szolgáltatásokra is igaz. Amikor megszokunk egy jó színvonalat egy adott helyen, nem örülünk, ha ugyanazért hirtelen többet kell fizetni. Ilyenkor mérlegre kerül a dolog. Nyelünk egyet és kiegyenlítjük a magasabb számlát, vagy durcásan elindulunk másik irányba. Tény, hogy nyílik az olló a fizetőképes kereslet (ami nagyban függ a régió jövedelmi viszonyaitól) és a szolgáltatások növekvő á*ai között. Sokan elfelejtik a régi mondást, mely szerint jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Tehát szabadon dönt ügyfél is és szolgáltató is, de a döntéseik kölcsönhatásban állnak egymással.