Akkor áldás-békesség.
Nemrég jártam úgy egy pesti csajjal, hogy végigröhögtük a szeánsz idejét. Ráadásul nem érdekelte az idő, tehát volt röhögés bőven.Fél Európát végigkocsikáztam, fáradt voltam, lazulni akartam, ez a csaj meg olyan volt, hogy tessék, itt van minden, vegyél, amit akarsz.Tehát egy viccesen kedves fadarab. Aztán ez a nagy választék nagy röhögésekbe torkollt. Komolyan azt csinálhattam vele, amit akartam. Már dobáltam a fejem fölé (volt vagy 43 kiló).
De semmi "normális" dolog, mert mindenen röhögtünk.
Én ezt a bulit sem tartottam szarnak, mert mindent elvehettem volna. Legfeljebb az időért voltam bosszús, mert annyi idő alatt haza is érhettem volna (még 200 km-em volt).
Persze Zsuzsival komolyan normális kalandom volt, csak egy példa a másik oldalról.