Minden jót kívánok nektek, remélem, nem a testéből kell élni sok nőnek, hogy megéljen!
Ennyi volt, mert, ha szeptember óta azt értem el, hogy a mi hazánk az utca, akkor miért?
Onnan nincs jövő, csak halál. Lassú, fájdalmas, megalázó élet utáni halál.
Fiamat igyekeztem biztonságba tenni, nem sikerült. Lakhatást kerestem, strigók hívtak, de csak engem.
Van még 3 szál cigink, nekem elég gyógyszerem, kaja alig. A mai napot akartam kiélvezni még utoljára, a megszokott heti vendégem se jött.
Ha a facebookon elolvassátok, amit írtam, már valamit tudtokaz életemről, de ez csak a töredéke.
Egy kérésem van, utolsó kívánság. Ne írjatok többet rólam semmit!
Iván: "...legyen utánam néma csend!"
én most meghallgatom, meg mást is, de elég volt.
Vége. nincs kiút, és azért, amit korábban írtam.
Ha van pénzed, sikeres vagy, szeretnek, a legkisebb gondnál kifogások tömkelegét hallgatod, körül nézel, senki se maradt.
mi elmegyünk egy nyugodt életbe, ti meg, ha nem segítetek egymást, ugyanígy végzitek, csak lassabban.
Ámen.
Béke veletek, és felejtsetek el, volt elég idő, hogy gyertek. Már nincs hova.
