Sziasztok!:)
Ha már reagáltatok erre a dologra, hadd írjak én is hozzá egy keveset. Alapvetően nem tudok egyetérteni azzal, amit Gróf írt. Mert én meg azt hiszem, hogy a valódi szerelemmel bizony együttjár a hűség! Hogy miért? Mert ha én szerelmes vagyok valakibe, akkor az azt is jelenti, hogy a világ minden kincséért se bántanám meg, tehát hűséges is vagyok hozzá (és az igazi az persze, ha ez kölcsönös), ugyanis enélkül lehet mondani, hogy kötetlenség és szabadság, de én azt inkább önzésnek nevezném, és nem szerelemnek. Tehát azért vagyok hűséges, mert tudom hogy a szerelmemnek fájna, ha nem lennék az, és nem azért mert teszem azt én annyira szeretek hűséges lenni! És hogy a szerelmes embert nem érdekli a holnap? Dehogyisnem, hiszen az a célja, hogy örökké együtt maradjon azzal, akit szeret...