Na szóval...
Ott álltam Nemzetközi Nőnap vége felé, és legnagyobb sajnálatomra senkinek sem sikerült eltalálnia milyen névnapi ajándékra vágyom igazán...:)
Kisebbik Stanmasterrel hajóinas korom óta komoly csatákat vívunk a kapitányi szerepért. Ezúttal önként átengedtem neki hajóhidat és hátradőlve élveztem, ahogy elnavigál Krisztihez (Kriszti 32). A telefonos útbaigazítás hibátlan, bármilyen lélekvesztővel könnyen megközelíthető a jól felismerhető kikötő. Érkezésemkor akadtak szabad dokkok is a part mentén. A megfáradt és szeretetre éhes tengeri medvéket, tiszta, rendezett, célszerű fogadó várja. A hölgy kedves, ápolt és a hosszú hajóutakon képei felett ábrándozó tengerészeket sem éri csalódás. Korvetthadnagytól felfelé már rangon aluli dolog kibeszélni a hölgyeket, ezért annyiban maradnék, hogy utoljára fiatal matrózként gabalyodtam bele úgy a hajókötélzetbe, mint Krizstike csinos vétagjaiba. Nagyon finom volt.
Egy kellemes emlékkel gazdagabban bontottam vitorlát az összességében jutányos kikötői vám rendezése után.