A hangulat jó, a zaj folyamatos, fiam utálja a macskákat, én se lelkesedem értük, kutyát nem tarthatok, mert szőrös, ha meg legyalultatom, hogy nézmáki szegény. Most az alligátorteknősben gondolkodom, csak azzal az a gond h az én lábamat is leharapja.
Azért én inkább a madárcsicsergést hallgatnám, mint a mentőket, meg a motorosokat (éjjel 2-kor is!)
Még állok, csak kicsit szédölögve, de eljön a mi időnk, jön haza szegény cimbi a nyaralásból, azt mondta, Marokkóba kell utaznia nyaralni.
Bevállaltam volna helyette, de a felesége ragaszkodik h a család együtt nyaraljon.
Jövő héten már "Majd alszom én..." ismered a nótát. :)
