Délelőtt, ahogy nézelődtem a vidékilányon, észrevettem, hogy Daniella éppen hirdez. Na mondom, 9 óra 58, próba szerencse, hát nem felvette!? Már rég benne volt a neve a telkefonomban, de ez volt az első eset , hogy elértem. Délre kaptam időpontot a belvárosi neves ház elé, s az utcazajtól zavarva elmagyarázta, hogy jutok be. Édes, aranyos teremtés, kedves fogadásban részesített, az egy óra pompásan telt, szája puha, fr*nciája gyebgéd, hozzáálására csak maximális pontot tudok adni. Pedig a prekoncepcióm az volt, hogy a nem épp ***moderálva*** kategóriába tartozó leányzó kicsit kevély lesz és valamelyest lenézi z alacsony, köpcös, pocakos ötvenes vendéget. Hát messze nem! Egy szerelem-istennő!

