Az irigység a középszerűek vallása.
Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat,
és végső soron szétrohasztja a lelküket,
mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat,
amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó,
és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg;
akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket;
akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben.
Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.
(Carlos Ruiz Zafón) ;)