Hali Geróf, van egy percem, reagálnék arra, amit írtál:
"A hűség és a 'szerelem csak azoknál kapcsolódik össze, akik igazából egyiket sem ismerik! A valódi szerelem már csak a hőfoka miatt sem ismer semmiféle kötődést és garanciát és a szerelem mindig a tényleges jelenben él a hűség pedig leginkább mindig a távoli jövőről nyilatkozna! Aki szerelmes azt nem érdekli a holnap és nem is akar tudni róla, míg a hűség csak egy kis biztosítási szerződés arról, hogy mit nem fogsz megtenni a jövőben! :-) Drámainak érzem, hogy az emberek mennyi mindennel nincsennek tisztában! A szerelem a legtisztább érzelmi kitörés és megtapasztalás is egyben, ami sokkal több Nálad és ott Te nem vagy képes irányítani semmit, de a hűséget csak Te Magad vezényled, az csak egy elhatározás, de évekre előre hogyan tudod Magadnak azt mondani most, hogy akkor majd mit érzel!?? Na ez itt az egyik bibi..és a többi és a többi..."
Nem mondom, hogy nincs igazad, de van egy másik vetülete is a dolognak: ha szerelmes vagy, 1. nem érdekel más és 2. nem akarod megbántani a szerelmed tárgyát, tehát automatikusan hűséges vagy. Az, hogy elvársz-e cserébe hűséget, a másik kérdés. Erre azt tudom mondani, hogy ha úgy is kell vki, hogy fél vállról vesz, az nem szerelem, hanem vagy extrém kefélhetnék, vagy birkabárgyú istenítés. A hozzáértők azt mondják, hogy a szerelem a testi vágy ÉS a szellemi közösség együttes jelenléte. Ez utóbbi pedig egyoldalú kapcsolatokban eleve nem valósul meg. Ezek alapján azt gondolom, hogy a szerelem és a hűség különösebb pszichológia nélkül is összetartozó fogalmak és a kölcsönös szerelem kölcsönös hűséget fog eredményezni... vagy pedig nincs szó kölcsönösségről, vagy igazi szerelemről.
